Az MNB Alapítvány által támogatott, 2014-ben megkezdett régészeti és műemléki kutatások révén az egykori budai városháza az ország egyik legalaposabban feltárt műemléki épülete lett. A megújított épületben ma elsősorban tudományos munka folyik, doktori képzések helyszíneként is működik, de a nagyközönség számára nyitottak a földszinti közösségi terek, így a könyvesbolt, az érmekiállítás és a helytörténeti kiállítás is.

 

A budai óvárosháza közel 800 éves történetével a Várnegyed központjában, Buda egyik legrégebbi és legpatinásabb részében, a Szentháromság tér szomszédságában helyezkedik el. A jórészt alápincézett, emeletes, középkori épületek maradványait is magába foglaló barokk épület három homlokzata a Tárnok, a Szentháromság és az Úri utcára néz. A ház Szentháromság utcai két sarkán egy-egy erkély található, a keleti alatt egy oroszlánfej, a nyugatin Buda címere látható.

Az MNB Alapítvány által támogatott rekonstrukció és feltárás lehetőséget teremtett a régészeknek, a művészettörténészeknek a Budai Vár polgárnegyedének valaha volt egyik legjelentősebb tudományos kutatására. A terület és a levéltári, múzeumi anyagok teljes feltérképezése az egykori budai városházát az ország egyik legalaposabban feltárt műemléki épületévé tette. A 2014-ben megkezdett régészeti és műemléki kutatások révén számos érdekes részlet került napvilágra, többek között a török kor óta elzárt, most megnyitott pince, az egykori börtöncellák, több középkori épületmaradvány, illetve a mai épületen keresztül húzódó középkori sikátor nyomvonala.

Az épület 160 éven át, funkcionált Buda városházaként, 70 éven át pedig az első kerületi elöljáróság székhelye volt. Működött benne csendőrség, iskola, majd a második világháború utáni időszakban múzeumok, kutatóintézetek, ma pedig tudományos kutatóközpontnak és doktori iskolának ad helyet. A megújított épületben ma elsősorban tudományos munka folyik, doktori képzések helyszíneként is működik, de a nagyközönség számára nyitottak a földszinti közösségi terek, így a könyvesbolt,  az érmekiállítás és a helytörténeti kiállítás is.

A budai Várhegy egykor szőlőtermő vidékére IV. Béla király emeltetett várat, amely a tatárjárás után, 1255-re épült meg. A történelem gyakran rajzolta át Buda képét, az elmúlt évszázadok alatt a várhoz hol hozzáépítettek, hol lerombolták azt. 1330 táján I. (Nagy) Lajos király palotát kezdett építtetni, majd 1354-ben Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. Ettől kezdve a vár és a budai városrész egyre fejlődött, bővült, egészen az oszmán hódoltságig.

1686. szeptember 2-án, három hónapon át tartó, véres ostrom után, a Habsburgoknak sikerült visszafoglalniuk a törököktől Budát, ezzel a város a Habsburgok „kincstári tulajdona” lett. A polgári közigazgatást a kamarai igazgatóságra bízták, amelynek egyik feladata a város újratelepítése, a házak, telkek kiutalása volt a császári helyőrség főtisztjeinek, katonáinak és a Budára érkező telepeseknek. A kamara igazgatója 1687 szeptemberében kinevezte Buda város Tanácsának tagjait, valamint polgármesterét. Kezdetben a Tanács üléseit a polgármester házában tartották, ám hamarosan szűkös lett a hely. A polgármester kabinetje és a tanácsterem mellett a fogdának és a törvényszolga lakásának is a városházán kellett helyet biztosítani. Akkoriban ugyanis a városok kiváltságai közül az egyik legfontosabb a saját igazságszolgáltatás volt, az őrizeteseket ítéletük meghozataláig a városházán vagy a vármegyeházán tartották fogva. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a sok funkció ellátásához egy külön épületre van szükség. A Tanács a polgármester vezetésével 1687 decemberében a királyhoz fordult segítségért egy városháza építése ügyében. Egy évvel később azon a területen, amelyen a mai épület is áll, megkezdték az építkezést.

Venerio Ceresola itáliai származású császári építőmester 1686 őszén érkezett Budára, hogy a vár újjáépítésének munkálatait vezesse. Az építész tagja volt Buda város Tanácsának, és rövid ideig polgármester-helyettesként tevékenykedett. Ő volt az, aki a törökök kiűzése után a mai Szentháromság utcai kapualjtól balra és jobbra elhelyezkedő néhány középkori ház tereit a városházi funkcióra elsőként tette használhatóvá.

Az építkezés több perióduson és évtizedeken át tartott. Jelentős mérföldkő volt, amikor Johann Hölbling építőmester 1702-ben írt alá szerződést a Tárnok utca és a Szentháromság utca sarkán lévő épületrész és a sarokerkély megépítésére. 1702 és 1718 között több szakaszban készült el az új rész.

1714-ben a városvezetés megvásárolta az Úri utcára néző keskeny teleksávot, amelyen egykor a Jungmayer-ház helyezkedett el, és hozzácsatolta a már meglévő részekhez. Több forrás szerint a telken egy nagy torony állt, vélhetően egy középkori lakótorony maradványa.

A Jungmayer-telek megvásárlása után bővült a városháza is, az Úri utca felőli udvart körülzáró épületszárnyak és az udvar árkádos folyosói 1741-ben Christoph Hamon vezényletével épültek, míg a ma is sértetlen állapotában látogatható főlépcsőház Matthäus Nöpauer mester vezetése alatt készült el 1770-1772 között, és ekkor kapta meg az épület egységes külső megjelenését, kőkeretes ablakokkal és vakolt tagozatokkal tagolt barokk homlokzatát.

A városháza azonban nemcsak a hivatali ügyek, hanem a szórakozás színhelyeként is szolgált. A választott polgárság gyűléstermében, a Szentháromság utcára néző hatablakos emeleti nagyteremben színielőadásokat és bálokat rendeztek.

A városháza emeletén ma is ott áll az a mennyezeti stukkókkal díszített kápolna, amelyet a törökök elől kimenekített, a 18. században visszakapott ereklyék valamint a liturgikus szertartáshoz szükséges textíliák és ötvösművek számára alakítottak ki, hogy azokat méltóképpen tárolják. A kápolnát – amely akkor még a földszinten (a Tárnok utca-Szentháromság utcai sarokhelyiségben) helyezkedett el – a Szent Kereszt és Alamizsnás Szent János testereklyéje tiszteletére szentelte föl 1714. szeptember 20-án Luca Natali belgrádi püspök. A Szent Keresztet az oltáron helyezték el, Alamizsnás Szent János ereklyéjét pedig az oltár előtt egy ezüstládában. A liturgikus teret az 1741–1742-es nagy építkezés utáni időszakban a Tárnok utcai szárny emeletére helyezték át, egy addig folyosóként szolgáló térbe, amelyet átalakítottak, lezártak.

A városházi kápolna áldozatul esett II. József szabályozásának: az 1780-as évek vége felé bezárták, a kincseket 1786 körül elárverezték. Ma az egykori városháza kis tornya jelzi az egykori emeleti kápolna helyét, amelynek helyreállított mennyezeti stukkóján az 1723-as tűzvészről is megemlékeznek. A tűz idején leégett a Tárnok utcai szárny tetőszerkezete, helyreállítása során új fedélszéket állítottak, ekkor készült el a kápolna kis faszerkezetű harangtornya, és ekkor aranyozták be a torony bádogkupolájának csúcsán álló keresztet is. Bél Mátyás említi először a Tárnok utcai sarokerkély feliratát: DOMVS VTILITATI PVBLICAE RESTAVRATA, azaz „a köz javára helyreállított ház”, amely az 1724-es évszámot, azaz a helyreállítás idejét jelöli.

1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével a budai Tanács megszűnt, a budai városháza épületét az I. kerületi elöljáróság foglalta el. Egy évvel később, 1874-ben a Fővárosi Tanács a budai városháza épületét jelölte ki az elemi iskolák elhelyezésére. Ez a döntés újabb változásokat eredményezett . Felmerült az igény a hivataltól és az épületben működő rendőrszobától különálló kapubejáratra és lépcsőre, egy igazgatói irodára lakással, valamint egy téli tornateremre is. Annak érdekében, hogy a tanulók a rendőrséggel és a kihallgatásra bevitt személyekkel semmiképpen se érintkezzenek, az Úri utcában egy kétszárnyú kaput törtek a falba (ezt a kaput később visszafalazták, míg a mostani rekonstrukció során ismét méltó és közvetlen bejárataként nyílt meg az Úri utca és az épület nyugati udvara között).

Az iskolák 1881-ig működtek itt, ezután az egész épületet újra birtokba vette az első kerületi elöljáróság és a vár rendőrkapitánysága, majd egészen a második világháborúig itt is működtek.

A második világháborúban az Úri utca-Szentháromság utcai sarokerkély, valamint a hozzá csatlakozó ablakok szinte teljes egészében megsemmisültek. A Szentháromság utcai szakasz emeletének egy része teljesen elpusztult a fedélszékkel, födémmel együtt. A lépcsőház és a stukkómennyezetek jó része azonban szerencsésen megmenekült.

A háború okozta károkat 1947–1952 között helyreállították, ennek a felújításnak a keretében készítették az Úri utcai kapu kőkeretét is. Ezután az épületet a Budapesti Történeti Múzeum kapta meg, majd a ház 1967-ig a Vármúzeum kiállításait fogadta be, 1974-ig a Munkásmozgalmi Múzeum működött benne. Az egykori városháza 1974–1992-ig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének, később a Collegium Budapest for Advanced Studynak adott helyet.

Az egykori városháza épületét az MNB Alapítvány működteti. Az alapítvány célkitűzései alapján a rekonstrukció az értékőrzés jegyében zajlott, az épület jelentőségéhez és a műemléki elvek tiszteletben tartása mellett, azokhoz illeszkedve, a 21. század elvárásainak megfelelően születtek újjá a terek. A feltárást a Budapesti Történeti Múzeum és a Hild-Ybl Kft. végezte, a rekonstrukció terveit Szabó Levente Ybl-díjas építész vezetésével a Hetedik Műterem Kft. készítette el. A felújítások során azt a barokk architektúrát vették alapul, amely végérvényesen meghatározta a ház formáját és stílusát, ugyanakkor a kutatók feltárómunkájának nyomán előkerült középkori részleteket több helyen láthatóvá és értelmezhetővé tették, amelyek így felfedik a felbecsülhetetlen értékeket rejtő régi budai városháza épülettörténetét. A klasszikus műemléki rekonstrukció mellett a mai kor elvárásainak megfelelően számos gépészeti és elektromos rendszert építettek a házba, melyek jelentős része rejtetten, a történeti miliőt minél kevésbé zavaró módon van jelen a terekben. Az épületet bővítették is: üvegezett fedést kapott két udvar, valamint beépítették a korábban nem használt, közel 300 éves vörösfenyő gerendákból álló, a második világháborúban csak részben elpusztult padlásteret.

A Bölcs Vár, a tudás háza névre keresztelt épület elsősorban oktatási és tudományos munkának ad otthont. Az MNB Alapítvány olyan tudományos műhelyt hozott létre, amely kiemelkedő színvonalú, modern oktatással közgazdasági és pénzügyi szakembereket képez tovább. A győri Széchenyi István Egyetemmel közös angol nyelvű Transzdiszciplináris Doktori Program Magyarországon egyedülállónak számít. A képzésen neves nemzetközi professzorok, oktatók a gyakorlati életben már bizonyított, szakmai tapasztalattal bíró szakembereknek adnak többlettudást, egyben lehetőséget a doktori cím megszerzésére.

A tudás háza ad helyet az MNB Alapítvány valamint a Pécsi Tudományegyetem együttműködésében létrejött Geopolitikai Doktori Programnak is.

Az Alapítvány célja az értékőrzés mellett az értékteremtés is. A Bölcs Vár aktuális, megújuló tudományos, ismeretterjesztő előadásoknak, workshopoknak és kulturális programoknak a helyszíne. A nagyközönség számára nyitott az alagsor és a földszint, a pinceszinten rendezvénytermek, az első udvarban egy fogadótér, a Szentháromság utcára nyíló épületrészben a Pallas Athéné Könyvkiadó könyvesboltja, illetve kiállítótér foglalnak helyet.

A feltárást és rekonstrukciót követően, az egykori budai városháza épülete a képzés, az oktatás, a tudomány és az ismeretterjesztés új központjává vált Buda történelmi negyedében.