A Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány által támogatott, 2014-ben megkezdett régészeti és műemléki kutatások révén az egykori budai városháza az ország egyik legalaposabban feltárt műemléki épülete lett. A megújított épületben ma elsősorban tudományos munka folyik, doktori képzések helyszíneként is működik, de a nagyközönség számára nyitottak a földszinti közösségi terek, így a könyvesbolt, az étterem, a kávézó, az érmekiállítás és a helytörténeti kiállítás is.

 

A budai óvárosháza közel 800 éves történetével a Várnegyed központjában, Buda egyik legrégebbi és legpatinásabb részében, a Szentháromság tér szomszédságában helyezkedik el. A jórészt alápincézett, emeletes, középkori épületek maradványait is magába foglaló barokk épület három homlokzata a Tárnok, a Szentháromság és az Úri utcára néz. A ház Szentháromság utcai két sarkán egy-egy erkély található, a keleti alatt egy oroszlánfej, a nyugatin Buda címere látható.

A Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány (jogelődje: Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány) által támogatott rekonstrukció és feltárás lehetőséget teremtett a régészeknek, a művészettörténészeknek a Budai Vár polgárnegyedének valaha volt egyik legjelentősebb tudományos kutatására. A terület és a levéltári, múzeumi anyagok teljes feltérképezése az egykori budai városházát az ország egyik legalaposabban feltárt műemléki épületévé tette. A 2014-ben megkezdett régészeti és műemléki kutatások révén számos érdekes részlet került napvilágra, többek között a török kor óta elzárt, most megnyitott pince, az egykori börtöncellák, több középkori épületmaradvány, illetve a mai épületen keresztül húzódó középkori sikátor nyomvonala.

Az épület 160 éven át, funkcionált Buda városházaként, 70 éven át pedig az első kerületi elöljáróság székhelye volt. Működött benne csendőrség, iskola, majd a második világháború utáni időszakban múzeumok, kutatóintézetek, ma pedig tudományos kutatóközpontnak és doktori iskolának ad helyet. A megújított épületben ma elsősorban tudományos munka folyik, doktori képzések helyszíneként is működik, de a nagyközönség számára nyitottak a földszinti közösségi terek, így a könyvesbolt, az étterem, a kávézó, az érmekiállítás és a helytörténeti kiállítás is.

A budai Várhegy egykor szőlőtermő vidékére IV. Béla király emeltetett várat, amely a tatárjárás után, 1255-re épült meg. A történelem gyakran rajzolta át Buda képét, az elmúlt évszázadok alatt a várhoz hol hozzáépítettek, hol lerombolták azt. 1330 táján I. (Nagy) Lajos király palotát kezdett építtetni, majd 1354-ben Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. Ettől kezdve a vár és a budai városrész egyre fejlődött, bővült, egészen az oszmán hódoltságig.

1686. szeptember 2-án, három hónapon át tartó, véres ostrom után, a Habsburgoknak sikerült visszafoglalniuk a törököktől Budát, ezzel a város a Habsburgok „kincstári tulajdona” lett. A polgári közigazgatást a kamarai igazgatóságra bízták, amelynek egyik feladata a város újratelepítése, a házak, telkek kiutalása volt a császári helyőrség főtisztjeinek, katonáinak és a Budára érkező telepeseknek. A kamara igazgatója 1687 szeptemberében kinevezte Buda város Tanácsának tagjait, valamint polgármesterét. Kezdetben a Tanács üléseit a polgármester házában tartották, ám hamarosan szűkös lett a hely. A polgármester kabinetje és a tanácsterem mellett a fogdának és a törvényszolga lakásának is a városházán kellett helyet biztosítani. Akkoriban ugyanis a városok kiváltságai közül az egyik legfontosabb a saját igazságszolgáltatás volt, az őrizeteseket ítéletük meghozataláig a városházán vagy a vármegyeházán tartották fogva. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a sok funkció ellátásához egy külön épületre van szükség. A Tanács a polgármester vezetésével 1687 decemberében a királyhoz fordult segítségért egy városháza építése ügyében. Egy évvel később azon a területen, amelyen a mai épület is áll, megkezdték az építkezést.

Venerio Ceresola itáliai származású császári építőmester 1686 őszén érkezett Budára, hogy a vár újjáépítésének munkálatait vezesse. Az építész tagja volt Buda város Tanácsának, és rövid ideig polgármester-helyettesként tevékenykedett. Ő volt az, aki a törökök kiűzése után a mai Szentháromság utcai kapualjtól balra és jobbra elhelyezkedő néhány középkori ház tereit a városházi funkcióra elsőként tette használhatóvá.

Az építkezés több perióduson és évtizedeken át tartott. Jelentős mérföldkő volt, amikor Johann Hölbling építőmester 1702-ben írt alá szerződést a Tárnok utca és a Szentháromság utca sarkán lévő épületrész és a sarokerkély megépítésére. 1702 és 1718 között több szakaszban készült el az új rész.

1714-ben a városvezetés megvásárolta az Úri utcára néző keskeny teleksávot, amelyen egykor a Jungmayer-ház helyezkedett el, és hozzácsatolta a már meglévő részekhez. Több forrás szerint a telken egy nagy torony állt, vélhetően egy középkori lakótorony maradványa.

A Jungmayer-telek megvásárlása után bővült a városháza is, az Úri utca felőli udvart körülzáró épületszárnyak és az udvar árkádos folyosói 1741-ben Christoph Hamon vezényletével épültek, míg a ma is sértetlen állapotában látogatható főlépcsőház Matthäus Nöpauer mester vezetése alatt készült el 1770-1772 között, és ekkor kapta meg az épület egységes külső megjelenését, kőkeretes ablakokkal és vakolt tagozatokkal tagolt barokk homlokzatát.

A városháza azonban nemcsak a hivatali ügyek, hanem a szórakozás színhelyeként is szolgált. A választott polgárság gyűléstermében, a Szentháromság utcára néző hatablakos emeleti nagyteremben színielőadásokat és bálokat rendeztek.

A városháza emeletén ma is ott áll az a mennyezeti stukkókkal díszített kápolna, amelyet a törökök elől kimenekített, a 18. században visszakapott ereklyék valamint a liturgikus szertartáshoz szükséges textíliák és ötvösművek számára alakítottak ki, hogy azokat méltóképpen tárolják. A kápolnát – amely akkor még a földszinten (a Tárnok utca-Szentháromság utcai sarokhelyiségben) helyezkedett el – a Szent Kereszt és Alamizsnás Szent János testereklyéje tiszteletére szentelte föl 1714. szeptember 20-án Luca Natali belgrádi püspök. A Szent Keresztet az oltáron helyezték el, Alamizsnás Szent János ereklyéjét pedig az oltár előtt egy ezüstládában. A liturgikus teret az 1741–1742-es nagy építkezés utáni időszakban a Tárnok utcai szárny emeletére helyezték át, egy addig folyosóként szolgáló térbe, amelyet átalakítottak, lezártak.

A városházi kápolna áldozatul esett II. József szabályozásának: az 1780-as évek vége felé bezárták, a kincseket 1786 körül elárverezték. Ma az egykori városháza kis tornya jelzi az egykori emeleti kápolna helyét, amelynek helyreállított mennyezeti stukkóján az 1723-as tűzvészről is megemlékeznek. A tűz idején leégett a Tárnok utcai szárny tetőszerkezete, helyreállítása során új fedélszéket állítottak, ekkor készült el a kápolna kis faszerkezetű harangtornya, és ekkor aranyozták be a torony bádogkupolájának csúcsán álló keresztet is. Bél Mátyás említi először a Tárnok utcai sarokerkély feliratát: DOMVS VTILITATI PVBLICAE RESTAVRATA, azaz „a köz javára helyreállított ház”, amely az 1724-es évszámot, azaz a helyreállítás idejét jelöli.

1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével a budai Tanács megszűnt, a budai városháza épületét az I. kerületi elöljáróság foglalta el. Egy évvel később, 1874-ben a Fővárosi Tanács a budai városháza épületét jelölte ki az elemi iskolák elhelyezésére. Ez a döntés újabb változásokat eredményezett . Felmerült az igény a hivataltól és az épületben működő rendőrszobától különálló kapubejáratra és lépcsőre, egy igazgatói irodára lakással, valamint egy téli tornateremre is. Annak érdekében, hogy a tanulók a rendőrséggel és a kihallgatásra bevitt személyekkel semmiképpen se érintkezzenek, az Úri utcában egy kétszárnyú kaput törtek a falba (ezt a kaput később visszafalazták, míg a mostani rekonstrukció során ismét méltó és közvetlen bejárataként nyílt meg az Úri utca és az épület nyugati udvara között).

Az iskolák 1881-ig működtek itt, ezután az egész épületet újra birtokba vette az első kerületi elöljáróság és a vár rendőrkapitánysága, majd egészen a második világháborúig itt is működtek.

A második világháborúban az Úri utca-Szentháromság utcai sarokerkély, valamint a hozzá csatlakozó ablakok szinte teljes egészében megsemmisültek. A Szentháromság utcai szakasz emeletének egy része teljesen elpusztult a fedélszékkel, födémmel együtt. A lépcsőház és a stukkómennyezetek jó része azonban szerencsésen megmenekült.

A háború okozta károkat 1947–1952 között helyreállították, ennek a felújításnak a keretében készítették az Úri utcai kapu kőkeretét is. Ezután az épületet a Budapesti Történeti Múzeum kapta meg, majd a ház 1967-ig a Vármúzeum kiállításait fogadta be, 1974-ig a Munkásmozgalmi Múzeum működött benne. Az egykori városháza 1974–1992-ig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének, később a Collegium Budapest for Advanced Studynak adott helyet.

Az egykori városháza épületét a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány működteti. Az alapítvány célkitűzései alapján a rekonstrukció az értékőrzés jegyében zajlott, az épület jelentőségéhez és a műemléki elvek tiszteletben tartása mellett, azokhoz illeszkedve, a 21. század elvárásainak megfelelően születtek újjá a terek. A feltárást a Budapesti Történeti Múzeum és a Hild-Ybl Kft. végezte, a rekonstrukció terveit Szabó Levente Ybl-díjas építész vezetésével a Hetedik Műterem Kft. készítette el. A felújítások során azt a barokk architektúrát vették alapul, amely végérvényesen meghatározta a ház formáját és stílusát, ugyanakkor a kutatók feltárómunkájának nyomán előkerült középkori részleteket több helyen láthatóvá és értelmezhetővé tették, amelyek így felfedik a felbecsülhetetlen értékeket rejtő régi budai városháza épülettörténetét. A klasszikus műemléki rekonstrukció mellett a mai kor elvárásainak megfelelően számos gépészeti és elektromos rendszert építettek a házba, melyek jelentős része rejtetten, a történeti miliőt minél kevésbé zavaró módon van jelen a terekben. Az épületet bővítették is: üvegezett fedést kapott két udvar, valamint beépítették a korábban nem használt, közel 300 éves vörösfenyő gerendákból álló, a második világháborúban csak részben elpusztult padlásteret.

A Bölcs Vár, a tudás háza névre keresztelt épület elsősorban oktatási és tudományos munkának ad otthont. A Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány olyan tudományos műhelyt hozott létre, amely kiemelkedő színvonalú, modern oktatással közgazdasági és pénzügyi szakembereket képez tovább. A győri Széchenyi István Egyetemmel közös angol nyelvű Transzdiszciplináris Doktori Program Magyarországon egyedülállónak számít. A képzésen neves nemzetközi professzorok, oktatók a gyakorlati életben már bizonyított, szakmai tapasztalattal bíró szakembereknek adnak többlettudást, egyben lehetőséget a doktori cím megszerzésére.

A tudás háza ad helyet a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány valamint a Pécsi Tudományegyetem együttműködésében létrejött Geopolitikai Doktori Programnak is.

Az Alapítvány célja az értékőrzés mellett az értékteremtés is. A Bölcs Vár aktuális, megújuló tudományos, ismeretterjesztő előadásoknak, workshopoknak és kulturális programoknak a helyszíne. A nagyközönség számára nyitott az alagsor és a földszint, a pinceszinten rendezvénytermek, az első udvarban egy fogadótér, az Úri utca felé eső udvarban étterem, kávézó, a Szentháromság utcára nyíló épületrészben a Pallas Athéné Könyvkiadó könyvesboltja, illetve kiállítótér foglalnak helyet.

A feltárást és rekonstrukciót követően, az egykori budai városháza épülete a képzés, az oktatás, a tudomány és az ismeretterjesztés új központjává vált Buda történelmi negyedében.