Olyan művek alkotására törekszik, amelyek értéket teremtenek, érthetők az emberek számára, és egyben élményt is nyújtanak – Kontur András szobrászművésszel beszélgettünk.

A Fehér nap és a Sötétvörös nap eleve a Bölcs Várba készültek, vagy a már kész alkotások találták meg itt a helyüket?

Az első Napszobrot 2005-2006-ban csináltam, a Bölcs Várban látható két alkotásom is része az akkor elindított sorozatnak. Ugyanakkor ezt a kettőt kifejezetten ide készítettem.

A sorozatát ismerve Napszobrokra kapott felkérést, vagy úgy szólt a megbízás, hogy készítsen ide valamit?

Az Amadeus-Vontobel Művészeti Díj 2016-os átadásán – ahol épp engem jutalmaztak – jött oda hozzám az MNB Alapítvány egyik vezető munkatársa azzal, hogy a Nap számukra is fontos szimbólum, mi lenne, ha én készítenem a régi budai Városháza felújítás alatt álló épületébe a plasztikákat. Így indult az együttműködésünk.

Tudta az épületen belüli pontos helyüket, vagy menet közben alakult ki?

A Fehér nap abban a csodálatos monumentális térben áll, ahol a különböző rendezvényeket tartják, itt jön össze a legtöbb ember, bármilyen eseményről legyen is szó. Elejétől kezdve adott volt, hogy ide kerüljön. Ám az első tervek szerint középre kellett volna állítanom.. Sok tervet elkészítettem, mire kiérleltük a jelenlegi megoldást.

Kompromisszum született, vagy ez volt a lehetséges legjobb megoldás?

Nemegyszer fordult már elő az életemben, hogy egy-egy feladatra olyan megoldások születtek, amelyek sokkal jobban sikerültek, mint ahogy eredetileg gondoltam. Így történt most is.

A korábbi Napszobraim statikus posztamensen állnak, az itteniek meg lebegnek a térben, olyanok, mintha élnének. Ezt az az új megoldás eredményezte, hogy nem egy körbejárható térplasztika született. Ez az installálás minden szempontból szerencsés választásnak bizonyult.

Az ötlettől a megvalósításig mennyi idő telt el?

Hosszú folyamat volt, hiszen egy ilyen különleges helyszínen, a rekonstrukció finisében a megrendelő, az építész delegáció és még sokan mások döntöttek – természetesen velem együtt – arról, hogy pontosan hová kerüljön a két alkotás. Milyen méretűek, színűek legyenek, milyen kőből készüljenek, melyik magyar kőbányából származzanak. A megbízástól számítva egy év is eltelt a tényleges alkotások megszületéséig. Ez idő alatt számos látványtervet készítettem, majd sablont, utána hungarocellből az 1:1-es makettet. Amikor ezt a valós helyére állítva megtekintette és elfogadta a bíráló bizottság, utána mentem a mészkőbányákba anyagot választani.

Melyik mészkőbányából származik az anyag?

A két legismertebb magyarországi mészkőbányából: a Fehér nap anyaga a süttőiből, a Sötétvörös napé pedig a tardosiból származik.

Az utóbbi nehézkesen ugyan, de akár egy ember által is mozgatható kőtömb volt, de a süttői hét mázsát nyomott. Mindig valamivel nagyobb tömböket veszek, mint az alkotások, hogy utána a lehető legmegfelelőbb részeket tudjam kiválasztani. A Fehér nap esetében is így volt. A megmunkálás során a világosbarna kőzetet úgy kellett átdolgoznom-kezelnem, hogy a végleges színe szinte fehér legyen, amely a megrendelő kifejezett kérése volt. Így lett a kész alkotás négy és fél mázsa.

A tardosi milyen anyag?

Ezt a gyönyörű tardosi anyagot vörös márványnak is nevezik, amely egyébként jurakori gumós, tömör mészkő, a híres esztergomi reneszánsz Bakócz-kápolna is ebből készült. Ez nem enged be semennyi vizet magába, ellentétben az üledékes kemény mészkövekkel. A süttői átereszti, és a kapillárisain keresztül szépen elvezeti, tehát teljesen másfajta anyagokról van szó. Ezért viselkedik mindkettő másképp a roncsolás hatására.

Milyen nehézségei voltak a kő megmunkálása során?

A hatalmas süttői kőtömb mozgatásán túl az, hogy sohasem láttam a térben a nagy Napszobor mindkét oldalát, hiszen nem lehetett hirtelen megfordítani. Amikor elkezdtem a munkát, még nem tudtam, melyik oldala lesz majd látható. Külön-külön megfaragtam hát mind a két felét.

Végül nem térplasztika lett, hanem az átrium falába épített fülkében „lebeg”. Három, mélyen a falba süllyesztett tömör rozsdamentes köracél tartja. Igen nehéz feladat volt rájuk illeszteni a súlyos alkotást! Gyakorlatilag készen volt a ház, darut nem lehetett használni, kézzel kellett milliméter pontosan ráemelni a három tüskére.

Máig nagy öröm számomra, hogy olyan szobrot készíthettem, amilyet addig még sohasem.

Milyen érzéki csalódás lehet, hogy első látásra némi fejtörést okoz – ezt másoktól is hallottam –, hogy a Fehér nap műemlék-e, vagy mai modern alkotás?

Valóban, kelthet olyan érzést, mintha ez is régóta itt lett volna. Nekem is jó páran megjegyezték ezt. Nagyon öröm számomra, mert azt olvasom ki belőle, hogy olyan művet sikerült alkotnom, amely harmonikusan beilleszkedik az eredeti barokk környezetbe.

Mindig is szobrászművész akart lenni?

Egyáltalán nem. Teljesen véletlenül kerültem a pályára. Tizenéves koromban autodidakta módon festettem, rajzoltam, zenéltem, szavaltam. A sorkatonai – polgári – szolgálat után már éreztem, hogy kezdeni kell az életemmel valamit.

Festő-restaurátornak szerettem volna tanulni, de végül nem indult ilyen szak a Kisképzőn, mert kevés volt a jelentkező. Hála Istennek, mondom utólag, akkor viszont nagyon elkeseredtem. Végül szüleim segítségével rátaláltam arra az iskolára, ahol kőfaragást és épületszobrászatot lehetett tanulni, szakmunkás szinten. Egy év után rádöbbentem, hogy engem ez nagyon érdekel. Realista ember vagyok, arra még csak nem is gondoltam, hogy szobrász lehetnék. Jó kőfaragó viszont igen.

Óriási szerencsém volt, mert megtanultam a tradicionális kőfaragást, utána pedig ugyanebben az iskolában a kőszobrász szakmát is. Ez már képzőművészeti szakközépiskolai végzettség volt.

Ezek után öt év következett, amikor különböző helyeken dolgoztam, itthon és külföldön, míg végre 2002-ben sikeresen felvételiztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Harminchat éves koromban,

2008-ban diplomáztam. Korábban sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy van-e értelme ennek az egésznek. Diploma nélkül szóba sem állnának az emberrel, gondoljunk csak a megbízásokra. Végül is nagyon sokat számított. Szemléletet és sok minden mást is lehetett tanulni az egyetemen.

Milyen szemléletet?

Farkas Ádám nemzetközi hírű kőszobrász volt a mesterem, és Karmó Zoltán, ők mindig azt hangsúlyozták, mekkora felelősség a szobrászat, és mennyire komolyan kell venni. Mindig arra figyelmeztettek, hogy a köztéri szobor nem játék, az közöl valamit. Lehet, hogy utána ott áll évtizedekig, vagy akár évszázadokig, bűn olyan alkotást köztérre tenni, ami rombolja az emberek lelkét.

Mikor érezte először, hogy most már igazi szobrászművész? Emlékszik a pillanatra?

Az első év az egyetemen igen kemény volt. Nagyon erősen foglalkoztatott a kérdés, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e erre a pályára. Ekkor történt, hogy a Műcsarnokban rendeztek egy nagyszabású kiállítást, ahová elsősként engem is beválasztottak, az 51 meghívott szobrász közé. Ez a Plastica Dreams című kiállítás volt. Akkor gondoltam először, hogy érdemes a szobrászattal foglalkoznom.

Ez volt az első sikere is?

Amikor a mesterem, Farkas Ádám megállt előttem, és azt mondta, remek a szobrom, gratulál, az még nem volt elég arra, hogy sikernek érezzem. Azt gondoltam, hogy csak pedagógiai okokból mondja ezt a tanítványának. Kellett hozzá ez a külső megerősítés is.

Melyik volt ez az alkotása?

A felvételi idején a víz hullámzásával, ritmusával foglalkoztam, és ezeket a ritmusszobrokat fordítottam át hídszobrokká. Tetszést arattak, így egy kétméteres húrhidat kellett készítenem gránitból. Ezt a művemet állították ki a Műcsarnokban. Általában az anyag határait súrolják a szobraim, ehhez is különleges technika, szaktudás kellett.

Milyen fizikum kell a kőszobraihoz? Szükséges-e a nyers erő, vagy eszközökkel pótolható?

Szükséges a nyers erő, de elsősorban ügyes technika kell hozzá, továbbá rengeteg szerszám, eszköz, akkor ki lehet váltani az izomerőt. Irdatlan sok pénzt el lehet költeni ezekre. Már 25 éve bővítem a felszerelésemet, de még mindig nem értem a végére. Egyébként régen sokkal több erőt éreztem magamban, most már minden mozdulatot meggondolok.

A sok kiállítása közül melyik a legkedvesebb?

A 2009-es első nagy önálló kiállításom Budapesten, a Falk Miksa utcában. Azért volt különleges számomra, mert itt fedezett fel Körmendi Anna, az egyik legnagyobb kollekcióval rendelkező műgyűjtő. Rögtön egy nagy tárlatot is rendezett nekem, ahol egy alkotásom is elkelt, ő maga pedig tizenegy művet vásárolt tőlem a gyűjteményébe. Ez mérföldkő volt az életemben. A mai napig is együtt dolgozunk.

Hol láthatók a köztéri szobrai? 

A köztéri szobrászat nagyobb részt alkalmazott képzőművészet, hiszen felkérésre készül egy olyan témára, amit az alkotó magától nem csinálna meg. Három éve kaptam például azt a megbízást, hogy Gárdony városának minden esztendőben készítsek egy madárcsaládot bronzból. A nyári lúddal kezdtem, a kócsaggal majd a gólyával folytattam. Ezek nagyon népszerűek. De van egy portrésorozatom a Velencei-tóhoz köthető tudósokról is, köztük Herman Ottóról.

Alkalmazotti szobrászati tevékenységem első komoly szakmai sikerét Márton Áron püspök mellszobrával arattam. 2010-ben rendelte meg tőlem a XII. kerület, és olyan elismerést hozott, hogy ettől kezdve eddig még nem kellett munka után néznem. A XII. kerületnek készítettem a Mindszenty-szobrot is.

Sok keresztény tematikájú alkotásra kaptam megbízást –  többek között Munkás Szent József a gyermek Jézussal vagy a Szent Flórián –, és újabbakra is van kilátás. Azt gondolom, hogy ez nem lehet véletlen. Utólag úgy értelmezem, az a misszióm, hogy a kereszténységet a szobraimon keresztül is hirdessem.

Az autonóm szobrai?

Autonóm szobraim is állnak köztéren, például Győrben. Műgyűjtő mecénás barátommal találtuk ki a konstrukciót, amely ezt lehetővé tette. Négy alkotásról van szó, a város különböző pontjain elhelyezve. Ezek közül az egyiket az önkormányzat rendelte meg, de ezt is az adományozók, vállalkozók fizették. Így mindenki jól járt, és fel lehetett állítani három autonóm művet is.

Az én alkotásom egy Ablak-szobor, amely a háborúval és a békével, az élettel és a halállal foglalkozik. Márton Áron és Mindszenty József püspökök halálra ítélése és raboskodása ihlette. Az Ablak-sorozatot szintén a mai napig folytatom.

Min dolgozik jelenleg?

Legalább tízfajta témán dolgozom egyszerre, mint ahogy már szó volt róla, készítem az autonóm sorozataim újabb darabjait, mind a Nap-, a Híd, az Ablak-, mind Lándzsa-…

… a Lándzsa-sorozatról még nem beszélt.

Sok esetben úgy jön elő egy téma, hogy megálmodom. Mindenféle előzmény nélkül. Ilyenkor szinte készen magam előtt látom a szobrot. Ezek igen erős látomások, felkelek, lerajzolom, valamiféle tervet készítek róla. Így voltam például a Nap- és a Lándzsa-szobrokkal is.

A lándzsahegy is jelkép, az ősemberek fegyverét, a megélhetésüket, az életben maradásukat szimbolizálja. Az eredetinél jóval nagyobb méretben ábrázolom, párhuzamot vonva a ma élők és az ősemberek életben maradása között. Nagyon erőteljes hatást érek el velük, de ezeket látni kell, nem mesélni róluk.

Visszatérve a jelenlegi munkáimra, magánmegbízásból épp egy dámszarvasszobrot csinálok, továbbá tudósokat ábrázoló mellszobrokat, például híres állatorvosokét az Állatorvostudományi Egyetemre.

Tavaly elkészíthettem Csoóri Sándor költőnk síremlékét, és felkérést kaptam Szervátiusz Tibor szobrászművész síremlékére is. A terveken már túlvagyok, kapcsolódik a Napszobraimhoz, de úgy, ahogy még soha nem csináltam Napot.

Hogyan lehet a szobrászatból megélni?

Az nagyon jó, hogy saját magamnak vagyok a főnöke, de ha nem szerzek munkát magamnak, akkor képletesen szólva éhen hal a család. Egy szobrásznak, ha nem kap felkérést, és magának kell megbízások után futkosnia, professzionális diplomatának, ügyes ügyvédnek és pénzbehajtónak is kell lennie. Sok tehetséges művész fel is adja, pályaelhagyóvá válik. Nekem külön szerencsém, hogy a kőfaragás a tanult szakmám, és ha a szükség úgy hozná, akár szökőkutakat is készíthetek gazdag emberek házába. Vagy bármi ilyesmit.

Mi a művészi hitvallása?

Olyan szobrászatra törekszem, amely értéket teremt, érthető az emberek számára, és egyben élményt is nyújt.

Hol látható legközelebb kiállítása?

Jelenleg az április 2-án megnyíló Bölcs Vár-beli kiállításra koncentrálok, amely május 31-ig lesz látogatható Csodálatos lehetőség számomra ez a tárlat, amely átfogó képet nyújt majd eddigi művészetemről. Minden sorozatomból szeretnék kiállítani egy-két alkotást, és új szobrokat is hozok. A szoborkiállítás az április 14-19. között megrendezésre kerülő Budapest Art Week programsorozat egyik helyszíneként is megtekinthető lesz.

Magánélet, család?

Izgalmas-csodás időszak a jelenlegi, most várjuk negyedik gyermekünket. Feleségem gimnáziumi tanár, magyar–német szakos bölcsész, jelenleg a családnak szenteli az életét. Én is igyekszem nem kimaradni ebből. Van rá esélyem, mert mostanra sikerült a négy éve toldozgatott-foltozgatott pomázi házunk mellett egy műtermet is kialakítanom. Óriási a változás, hiszen a napi két-három órás utazás a múlté. Ez most már a családé.

Galéria