Fehér Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem executive degree programokért és szakirányú továbbképzésekért felelős dékánja kutatóként azt vizsgálja, hogyan hat a technológiák fejlődése a gazdasági-üzleti gondolkodásra. A Fudan–Corvinus Double Degree kettős diplomát adó MBA program létrehozói azt várják, hogy a kínai–magyar képzés résztvevői az ott szerzett tudással, tapasztalattal nemcsak cégük, hanem Magyarország, sőt az egész régió életére hatással lesznek. Ráadásul a hallgatók Budapesten jutnak hozzá egy olyan diplomához, amelyen a világ egyetemeinek rangsorában már 34. helyen álló Fudan pecsétje szerepel.

Mi az ön helye, szerepe a Fudan–Corvinus programban?

A Magyar Nemzeti Bank 2018 elején azzal kereste meg a Corvinus Egyetemet, hogy az MNB egyik fontos kínai partnerével, a sanghaji Fudan Egyetemmel közösen, az MNB szakmai támogatásával csináljunk közösen egy programot, amely olyan regionális csúcsvezetőket képez, amelynek Kínával való kapcsolatai, ismeretei kiemelkedőek. Az egyetem oldaláról kancellár asszony, az akkori oktatási rektorhelyettes és a Gazdálkodástudományi Kar dékánhelyetteseként jómagam voltunk azok, akik eljuttattuk a kezdésig a programot.

Az MNB munkatársaival és a kínai kollégákkal 2018 tavaszán fogtunk bele a program összerakásába. 2018 októberére született meg a háromoldalú szerződés a Magyar Nemzeti Bank, a Fudan Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem között. Egyébként pont itt, a Bölcs Várban történt az aláírása.

2019 februárjában kezdődött a képzés, a nagy érdeklődésre való tekintettel már szeptemberben egy újabb csoportot tudtunk indítani és idén ősszel jön a harmadik.

Milyen hosszú a képzés?

Ez egy kétéves, négy félévből álló program, amelynek végén a hallgatók megkapják a QS World University Ranking immáron 34. helyén álló Fudan Egyetem pénzügyi mesterdiplomáját és a Corvinus Egyetem EQUIS és AMBA nemzetközi akkreditációval is rendelkező MBA oklevelét.

Amikor elkezdték az együttműködést, a világranglista 40. helyén állt a Fudan Egyetem, most a 34. Érzékeltek-e valamit ebből a változásból?

Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen nagyszerű egyetemmel dolgozhatunk együtt. Amikor a Fudanra látogattunk láttuk, hogy mennyire fontosnak tartják a kutatásokat. Nemcsak azt, hogy ennek eredményeit hogyan vigyék át a gyakorlatba, hanem azt is, miként építsék be az oktatásba, hogyan adják át a hallgatóknak. Tehát a diákok azonnal a legfrissebb tudományos vívmányokat ismerhetik meg.

Mit tart fontosnak ebben az oktatási formában a Corvinus szempontjából?

Olyan vezetőket képzünk, akiktől azt várjuk, hogy nyomot hagyjanak a vállalatuk életében. Ez a program annyiban speciális, hogy regionális nézőpontot is adunk a képzéshez. Nemcsak azt várjuk az itt végzettektől, hogy egy-egy szervezet működését jobbá tegyék, hanem azt is, hogy Magyarország, sőt az egész régió életére hatással legyenek. A Fudan Egyetemmel való kooperáció is mutatja, hogy világgazdasági, geopolitikai szempontokat is figyelembe veszünk.

 Melyik egyetem oktatói tanítanak a képzésben?

Közös a program, mind a két egyetem oktatói részt vesznek benne. Ha éppen nincs koronavírus-járvány, akkor két félévben a Fudan Egyetem nemzetközileg is elismert kínai professzorok jönnek Magyarországra tanítani, a másik két félévben pedig mi visszük el a hallgatókat Sanghajba. Ha az adott téma úgy kívánja, vendégoktatókat is hívunk, akár egy-egy óra erejéig, akár egy egész kurzusra. Emellett a Magyar Nemzeti Bank vezetői is tartanak előadásokat, amelynek keretében bemutatják, hogy a kurzusokon elsajátított tananyagok a pénzügyi rendszerekben miként hasznosíthatók.

Honnan érkeznek a hallgatók? Milyen követelményeknek kell megfelelniük?

Mivel ez egy MBA program, előkövetelmény, hogy három év munkatapasztalattal rendelkezzen a jelentkező. Induláskor már egyértelműen megfogalmazódott a regionális beiskolázás igénye. Az első évfolyamon még jellemzően magyarok tanulnak, a másodikon már jelentősebb számú külföldi hallgató is részt vesz, és reméljük, sikerül majd tovább növelni a számukat.

Mit tartalmaz a tandíj?

A csúcsegyetemekhez viszonyítva a tandíj közép-felső kategóriába sorolandó, ami Magyarországon és a régióban igen nagy lehetőség a hallgatók és a cégek számára; ugyanakkor az MNB Alapítvány támogatásával lehetőség van arra, hogy a legjobb hallgatók 75 százalékos ösztöndíj-támogatást kapjanak. A tandíj tartalmazza azt, hogy a hallgatók a világ legjobb professzoraitól tanulhatnak, a 2 éves program során a kétszeri repülőutat és szállást Sanghajban, valamint a páratlan oktatási helyszínt a Bölcs Várban.

Hol tart a kezdő évfolyam?

Még egy félévük van hátra, a szakdolgozatukat írják. Mind a felvételi, mind a szakdolgozatírás közös: a Fudan Egyetemmel felvételit tartunk és a végén egy diplomamunkát fogad el a két egyetem.

Ön mit tanít a programban?

Informatikai menedzsmentet tanítok, mindjárt az első félévben. Azt vizsgáljuk, hogy a technológiai fejlődés miként változtatja meg a vállalatok működését. Mit jelent például az, hogy olyan technológiák jelennek meg most már a hétköznapi életben is, amelyekről néhány éve szinte még azt sem tudtuk, hogy micsoda. Hatalmas kihívást jelent ez, hiszen olyasmivel kell számolni az üzleti tervezés során, amire addig nem is gondoltunk és nem tudjuk, mekkora potenciál van benne. A vezetőknek egy olyan logikát kell magukévá tenni, amellyel a bizonytalanságok ellenére is jól tudnak navigálni.

Hogyan fogadják a tantárgyát a hallgatók?

A kurzus elején mindig megkérdezem, ki szereti az informatikát, és ki nem – az utóbbinál én is felemelném a kezemet. Úgy gondolják, hogy ez valami „kockadolog, nem értünk hozzá, nem tudjuk, mi ez”. Ezt kell átfordítanunk oda, hogy ebben üzleti döntések vannak. Egy vezetőnek nyilván nem kell mindent tudnia a technológiáról, de azt, ami befolyásolja az üzleti működést, azt igen. Elég gyorsan le tudják vonni azt a következtetést, hogy ez nem informatikai, hanem gazdasági kérdés. Erre az alapra aztán sokkal könnyebb építkeznünk.

Hogyan került az egyetemi pályára?

Információmenedzsment szakirányon tanultam az egyetemen, amely kis létszámú képzés volt a kilencvenes évek végén. Mivel csak 10-20 embert vettek fel egy-egy félévben, így amikor a választható tárgyakra jártunk, nagyon kevesen voltunk. Amikor például fölvettem egy IT-projektmenedzsment tárgyat, előfordult, hogy az oktató meg én voltunk együtt. Időnként jött a tanszékvezető, konstatálta a helyzetet, és hozott nekem egy teát.

A németországi ösztöndíjramól hazatérve a tanszékvezető váratlanul megkérdezte, nem akarok-e itt dolgozni. Kapacitáltak, hogy doktoranduszként maradjak, végül beadtam a derekamat. Nagyon fontos volt számomra, hogy itt is olyan dolgokkal foglalkozhatok, amiknek gyakorlati jelentőségük van.

Ha nem csábítja be az egyetem, mi lett volna?

Akkor valószínűleg informatikai tanácsadói pályán lennék. Egyébként tényleg az történt, hogy egy pénteki napon egy most már jó nevű tanácsadó cégnél kellett volna aláírnom a szerződésemet, aztán előtte szerdán jött a hír, hogy felvettek a doktori programra.

Ezek szerint mind a két pályára készen állt. Mi alapján döntött az egyetem mellett?

Az egyetemi évek alatt is dolgoztam tanácsadóként, tehát ez a dilemma már megvolt. Befektetni a jövőbe, –ez volt a fő döntési szempontom. A doktori programtól akkor még kevésbé vártam azt, hogy majd kutatói életutat folytathatok. Inkább az motivált, hogy nagyon élveztem azt, amit akkor csináltam az egyetemen, és azt is láttam benne, hogy a doktori idők alatt mennyi mindent tanulhatok.

Hogyan alakult az oktatói és kutatói pályája?

Később kezdtem el oktatni, mint ahogy a kutatásokba bekerültem. A doktoranduszoktól ugyan elvárták, hogy órákat adjanak, de ennek nagyon sokáig ellenálltam.

Miért állt ellen?

Erősen introvertált ember vagyok, komoly berzenkedést váltott ki belőlem, hogy kiálljak mások elé beszélni. Ám az akkori főnököm csapdába csalt, öt perccel kezdés előtt szólt, hogy nekem kell megtartani egy órát. Mivel túléltem, megkaptam az egész félévet. Azóta már húsz éve vagyok a pályán, és kimondottan élvezem, hogy előadhatok. Jó dolog a diákok között lenni!

Mit szeret az oktatásban? Mit adnak a diákok, esetleg mit vesznek el?

Időt vesznek el, de amikor az ember élvezi, amit csinál, akkor ezt nem veszi észre. Azt szokták mondani, azért jó az egyetemen oktatni, mert fiatalon tart. Azon a területen, ahol én dolgozom, ez hatványozottan igaz, tartani kell a lépést a diákokkal. Jó látni, hogy egy újabb évfolyam mennyire másként gondolkodik, mint az előző. Ugyan többnyire gazdaságinformatikusokat tanítok, de ott is nagyon látszik, hogyan változik a gondolkodásuk, a viselkedésük.

Doktoranduszként mi volt a kutatási témája?

Amikor elkezdtem a doktori kutatást, tudásmenedzsmenttel foglalkoztam. Első körben ennek a technológiai felével kezdtem. Szakértői rendszereket, illetve ezek fejlesztését vizsgáltam. A doktori disszertációmban aztán ezt a témát tovább tágítottam, és azt kutattam, hogy a vállalatok tudásmenedzsment-tevékenységének melyek azok a feltételei, amelyek által sikeresek tudnak lenni.

Jutott valami meglepőre?

Azt szokták mondani bármilyen program elindításakor, hogyha nincs felsővezetői támogatása, akkor az bizony megbukik. A tudásmenedzsmenttel ez ugyanígy van. Amin a saját kutatásomban leginkább meglepődtem, hogy ez pont ennyi: a felsővezetői támogatás már nem járul hozzá a sikerességhez. Tehát a hiánya gátló tényező, de a támogatás önmagában még nem jelenti azt, hogy sikeres lesz valami. Komplex eszközrendszert kell ehhez összerakni, amelynek csak egy része az informatika. Elengedhetetlenül fontos, hogy a szervezeti kultúrából fakadó folyamatok hogyan alakulnak mögötte. Ez meghatározó tapasztalat volt számomra.

Melyek a kutatói pályájának további főbb állomásai?

Tehát a tudásmenedzsmenttel indítottam, itt kezdett tágulni a világképem, igyekeztem szélesebb értelmezésbe helyezni az informatika lehetőségeit; így érkeztem oda, hogy a digitális átalakulással foglalkozzam. 2009 óta van egy minden évben megismételt vizsgálatunk, amelyben a magyarországi szervezetek informatikai gyakorlatát tanulmányozzuk, amely öt éve állt át a digitális átalakulás kutatására.

Milyen változást mutatnak a digitális átalakulással kapcsolatos vizsgálati eredmények?

Kellett idő ahhoz, hogy – miként már az oktatással kapcsolatban is esett szó erről   informatikához való hozzáállás „a kockák a pincében valamit csinálnak” szintről átforduljon oda, hogy meglássuk benne, miként tud az üzlethez hozzájárulni. Néhány éve azt tapasztaljuk, hogy az informatika felhasználásával most már jóval meghatározóbb az üzleti oldal, amely átvette a kezdeményezést, nagyon sok esetben akár ki is kerüli az informatikai részleget, és az üzleti döntéshozók maguk szerzik be az informatikai megoldásokat.

Egyrészről tehát azt mondhatjuk, hogy az informatika demokratizálódik, pedig az üzleti elfogadása nemcsak, hogy erősödik, hanem meg is erősödött. Talán most már dominánssá is vált.

Most éppen milyen kutatással foglakozik?

A digitális átalakulás vizsgálatát jelenleg is folytatjuk, amely mellett két futó kutatásunk is van. Az egyik arról szól, hogy a befektetési tevékenységet digitális csatornákon hogyan lehet jól végrehajtani, mennyire lehet a felhasználók, a befektetők profiljához hozzászabni a lehetőségeket másik pedig azzal foglalkozik, hogy különböző élethelyzetekben milyen pénzügyi szolgáltatásokat tudunk nyújtani. Mindkettőhöz adatelemzési és mesterséges intelligencia megoldásokat is hozzá kell raknunk.

Milyen tervei vannak, mit szeretné még elérni a pályáján?

Most éppen abban az élethelyzetben vagyok, hogy olyan vezetői feladatot vállaltam az egyetemen, amellyel az oktatói-kutatói feladataim egy kicsit háttérbe szorulnak, de azt gondolom, hogy ez nem fog örökké tartani. Fontos számomra, hogy a digitális átalakulással kapcsolatos kutatásokat tovább vigyük. Azért izgalmas ez a terület, mert nagyon nehéz megmondani, mi lesz három év múlva, és még a végtelenségig van lehetőség a vizsgálatára.

Melyik publikációjára a legbüszkébb?

Azt a könyvet emelném ki a publikációim sorából, amely 2016-ban jelent meg, és a kutatócsapatunk tudásmenedzsment területén végzett 20 éves munkáját foglalja össze. Mégpedig úgy, hogy nagyon erős gyakorlati kimenetele van: azt is megmutatjuk, milyen megoldásokat fejlesztettünk ki az évek folyamán.

Kikapcsolódás? Család?

Igyekszem a hétvégéket szabaddá tenni. Ilyenkor túrázunk a három gyermekünkkel együtt. Szeretünk olyan helyekre menni, ahol nincs térerő, így még véletlenül se lehet minket felhívni. Ráadásul senki nem „kockul be a mobiljával”.

Korlátozni kell a gyerekeket a „kütyük” használatban?

Igen, mi azért egy „kockacsalád” vagyunk, az egy főre jutó kütyük száma igen magas nálunk. A feleségem is részben informatikával foglalkozik, a gyerekek gyakran látják, hogy ilyen-olyan készülékkel bűvölünk. Nekik is van már okostelefonjuk, tabletjük meg laptopjuk. Most a karanténidőszakban jól jöttek a távoktatásban, de nagyon kell figyelnünk az egyensúlyra. Ám amikor láttam, hogyan tartottak meg virtuálisan egy születésnapi partit a koronavírus idején, akkor én is csak ámultam. Igen, ez már a legújabb generáció!