A régi budai városháza épületének elhelyezkedése az Úri utcában rendkívül impozáns. A Mátyás templom körüli Szentháromság tér Budapest egyik legrégebbi és legszebb tere, ami egyben a Várnegyed központját is alkotja. A mai tágas tér helyén a középkorban még házcsoport állt, utcákkal és sikátorokkal átszőve. Az 1686. évi ostrom során a téren lévő épületek nagy részét lerombolták és a romos házakat már nem építették újra, így alakult ki a mai tér, amelynek közepére a városi tanács egy Szentháromság-oszlopot állíttatott fel, hogy emlékeztesse és megvédje a budai lakosságot a pestisjárványtól. Később ennek a helyére került a 15 méter magas gazdagon díszített szobor.

A tér a mai napig a Várnegyed szívét és központját jelenti, és itt található a régi budai városháza, amelynek kilátása a Mátyás-templomra, a Halászbástyára és a pesti panorámára vetül. Az Úri utca 21. szám alatt található épület történelmi jelentősége 1686-ig nyúlik vissza, visszafoglalása után a vár építményeinek nagy része elpusztult, házainak többsége romokban hevert. A budai városházának szánt épületet a kisebb középkori lakóházak maradványain kezdték építeni Venerio Ceresola itáliai építőmester vezetésével 1702-ben. Kevéssel ezután a városházát tovább bővítették, és a budai magisztrátus 1710. június 6-án tartotta meg benne első ülését. 1723-ban tűzvész pusztított, amiben a városháza is megsérült, de szerencsére egy-két év alatt sikerült helyreállítani.

Néhány évtizeddel később Nepauer Máté tervei szerint és irányításával az épületet ismét kibővítették, és ekkor készült a napjainkban is látható díszes lépcsőház, 1770-1774 között pedig a nyugati, Úri utcai szárny emeleti része. Az itteni sarokerkély a korábban készült keleti erkély mása, csak faragott díszítésében különbözik attól. Lényegében ezzel a bővítéssel fejeződött be a városháza építése és alakult ki a mai formája. Az emeleti kápolnát 1785-ben II. József bezáratta, 1824-ben ismét megnyitották, majd 1851-ben végleg megszüntették, azonban a kápolna kis harangtornya a helyén maradt.

Budapest 1944–1945-ös ostroma idején az egykori városháza súlyosan megrongálódott, a tetőzete beszakadt a nyugati szárnya pedig leomlott. A teljes helyreállítás során (1950–1952) többek között új kapuszárnyakat készítettek, restaurálták, illetve részben újrafaragták a leomlott nyugati sarokerkélyt és az ablakok kőkereteit. A korábban több mint 160 évig a budai városházának helyet adó, majd további 70 éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központjaként működő épületben a 20. század második felében több múzeum kiállításait is befogadta, később a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, majd a 21. század első évtizedében nemzetközi kutatóintézet működött a falai között.

A csaknem 800 éves múltra visszatekintő épület az elmúlt két év régészeti, művészet- és építészettörténeti kutatásai nyomán a budai polgárváros egyik legjobban feltárt és dokumentált műemlékévé vált. A Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány célja volt, hogy a régi korokhoz illeszkedve jöjjenek létre a 21. század elvárásainak megfelelő modern terek.