A háromhomlokzatos, emeletes barokk épület zártsorú beépítésben, bővített „U” alakú épülettömb, amely szárnyaival két belső udvart zár közre és nagy része alápincézett. Két főbejárattal rendelkezik, melyek a Szentháromság utcából, illetve az Úri utcából nyílnak. Az épület két sarkán egy-egy sarokerkély található, melyek díszesen faragott kő konzolokra ülnek, az ablakok füzér- és virágdíszes kő parapettel, csúcsos illetve íves szemöldökkel. A keleti erkély lemeze alatt oroszlánfej, a nyugati parapetjén Buda címere.

A felújítás során egyszerre kellett megérteni és rendszerezni az elmúlt sok száz évnek az épületre vonatkoztatott történetét: hogy épültek a különböző korokban a helyiségek, falak, térstruktúrák egymásra, hogy alakult ki a logikai sorrend, ami ezt a mai állapotot létrehozta. Ezekből a kérdésekből levont következtetéseket építették be az építészeti koncepcióba, ami egyben megfelel a modern kor műszaki és gépészeti kihívásainak.

Kevés olyan műemléképület van az országban, amely ilyen mértékű régészeti és műemléki feltáráson ment volna át. Az előkerült adatokat, helyiségeket és emlékeket a nagyközönség is megismerheti a pinceszinten berendezett kiállításon, és e közben olyan tereket is láthatnak, ahol a török kor óta nem járt ember. Megismerhetjük a középkori utcaszerkezetet, vagy a középkori sikátor útvonalát a mai ház helyén, de végeztek művészettörténeti kutatásokat, illetve a levéltári kutatásokat is. Tehát azt lehet mondani, hogy lenyűgöző anyag állt össze, amely anyagnak egy része a tudomány számára releváns és izgalmas, más része pedig a felújítás során konkrétan hasznosítható volt.

A Szentháromság utca, illetve a Tárnok utca sarkán áll a Pallasz Athéné szobor, amely a 20. században vált az épület evidens részévé. Ráday Mihály városvédő műsorából jól ismerhetjük ennek a szobornak a történetét, a lándzsát gyakran kilopták a kezéből, így azt mindig pótolni kellett. A felújítás során a szobrot is rekonstruálták és eredeti helyén, az egykori kinézetében vált a homlokzat díszítőelemévé.