Az ösztöndíjprogramról Szakács Attilát, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Marketing és Kereskedelem Intézete szolnoki campusának főiskolai docensét kérdeztük.

Mikor és hogyan került kapcsolatba a tiszaroffi ösztöndíjprogrammal?

2012 szeptemberétől a Merkating Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként gyakran találkoztam a Magyar Nemzeti Bank pályázataival. A kft.-ét annak idején a Szolnoki Főiskola alapította, azóta már a Debreceni Egyetem a tulajdonosa, és támogatásuknak köszönhetően nagyon sok pályázaton elindulhattunk. Több olyan programban is részt vettünk, amely a pénzügyi tudatossághoz kapcsolódik. Így kerültünk képbe 2015 nyarán, amikor is körvonalazódott az a kezdeményezés, amely a tiszaroffi hátrányos helyzetű kistérségben támogatná a továbbtanulást.

 

Miért pont Tiszaroff és környéke?

A felzárkóztatás jegyében az MNB Alapítványa Tiszaroff, Tiszabura, Tiszagyenda, Kőtelek, Tiszasüly és Tiszabő települések tanulói számára hirdette meg a programot.

 

Mi a program lényege?

2015 szeptemberében hirdettük meg a hat kisközségben. Először a polgármesterekkel és az iskolákkal vettük fel a kapcsolatot, utána nyilvános rendezvényeket tartottunk a jelentkezési lehetőségekről. Elsősorban a középiskolásokat és szüleiket szólítottuk meg, hogy nyugodtan merjenek „nagyban”, továbbtanulásban gondolkodni. Ehhez itt ugyanis nagy elszántság kell. A program azt szolgálja, hogy a családoknak ne legyen megoldhatatlan gond a fiatalok taníttatása, hogy kinyílhasson előttük a világ. Kezdetben olyan felsőoktatásban tanulóknak szólt a program, akik az adott hat település valamelyikén laktak. A középiskolásoknak azért mondtuk el ezt a lehetőséget, hogy merjenek majd jelentkezni az egyetemekre. Ők a 2017–2018-as tanévben kapcsolódhattak a programba.

 

Mekkora volt az érdeklődés? Hogyan fogadták a szülők, a diákok a lehetőséget?

Előfordult, hogy a hatalmas érdeklődés miatt lefagyott a Facebook- és weboldalunk. A gyerekek egymásnak adták át az információt, ráadásul a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai is besegítettek nekik.

A szülők is nagy kedvvel, érdeklődéssel jöttek el az előadásunkra. Mivel az itt élő gyerekek nagy része halmozottan hátrányos helyzetű családban növekedik, ez a fajta támogatás hatalmas lehetőséget jelentett számukra. Sokan ennek jóvoltából gondolhattak a továbbtanulásra. Vannak olyan eseteink, amikor a családból először az első gyermek, utána a második, van, ahol már a harmadik is részese lett a programnak. Sőt, olyan családunk is van, ahol az édesanya is beszállt a programba, majd az apa is követte. Tehát az egész család a felsőoktatásban tanul.

 

Akkor ezek szerint nincs életkorhoz kötve az ösztöndíj.

Így van, nincs életkorhoz kötve. Az első diploma megszerzését támogatjuk.

 

Mondhatjuk azt, hogy a tiszaroffi ösztöndíjprogram egy kicsit más, mint az összes többi?

Ezt ugyan nem merném így kijelenteni, de azt mindenképpen mondhatom, hogy ez egy családbarát program. Az ösztöndíjunk egyszerűen igénybe vehető, mindenki számára hozzáférhető, itt nincs bonyolult és kemény követelményrendszer. A pályázónak mindössze két feltételnek kell megfelelnie: a kistérségben kell laknia és tanulnia kell. Aki egy bizonyos átlagot elér – természetesen a rendelkezésre álló összegkereten belül –, annak odaítéljük az ösztöndíjat. Az elején ez simábban ment, most már olyan sokan jelentkeznek, hogy válogatnunk kell, megnézzük, ki milyen produktumot tett le az asztalra.

A 2017-18-as tanévben bővítettük ki a 3-dikos és 4-dikes, illetve a mostani rendszer szerint a 11-dikes és 12-dikes tanulók részére is a programot. Az ő ösztöndíjuk havi 20 és 30 ezer forint között, tanulmányi eredményük szerint, nekik is minden félévben pályázniuk kell. Az egyetemisták ösztöndíja havi 35 és 50 ezer forint közötti, szintén tanulmányi átlag szerint differenciálva. Második éve már PhD-s hallgatóink is vannak, havi 100 ezer a támogatásukra fordítható összeg.

 

Hogyan és hányan léptek be középiskolás korukban az ösztöndíjprogramba? Van erről kimutatása?

Mindenről van kimutatásunk, az induláskor, 2015 szeptemberében, 45 hallgatóból állt a támogatottak köre, 2018-tól pedig, amikor már a középiskolások is beléptek, máris 73-ra ugrott ez a szám. Tehát nagyon-nagy volt az érdeklődés.

 

A támogatott középiskolásokból hányan folytatták tanulmányaikat a felsőoktatásban?

Az előző évekhez képest tizenöt-húsz százalékkal többen jutottak be a végzős osztályokból a felsőoktatásba. Az is eredményként könyvelhető el, hogy többen közülük technikusi képzésre mentek. Ez a képzés nem támogatott, de ha a következő körben felvételt nyernek valamelyik felsőoktatási intézménybe, akkor ismét becsatlakozhatnak az ösztöndíjprogramba.

Tehát felmenő rendszerben szépen végig tudjuk kísérni az útjukat. Miközben nagyon-nagy segítséget adunk a támogatással, mi is rengeteg tapasztalatot szerzünk.

 

Mondana rá példát?

Például az ösztöndíjak megállapításakor egyre finomabban tudunk differenciálni, az osztályzatokat és az egyetemi kari átlagokat is figyelembe véve. Vagy ahogy egyre többen pályáztak, az elbíráláshoz egyéb információkat is begyűjtünk a hallgatóktól, így valamilyen szinten a családi helyzetével kapcsolatos szubjektív szempontok is belejátszhatnak az értékelésünkbe.

 

Milyen szubjektív szempontokat mérlegelnek?

Bírálóbizottságunk – amelynek két-két tagját az MNB oktatási osztálya, illetve az MNB Alapítvány, további két tagját pedig a Merkating Kft. delegálja – fenntartja annak a lehetőségét, hogy ha valakinek az átlagteljesítménye nem éri el a szükséges minimumot, de valamiben erős, mondjuk TDK-zik, vagy kiváló muzsikus, vagy nagyon jó sportoló, esetleg kirívóan nehéz helyzetben él, akkor ezeket a körülményeket mérlegelhessük.

 

Mire emlékezik szívesen a tiszaroffi projekttel kapcsolatban?

Valamennyien szívesen emlékezünk a 2019-es félévzáró rendezvényünkre, amelyet a Bölcs Várban tarthattunk. Ösztöndíjasaink találkoztak az alapítvány munkatársaival, meghallgatták előadásaikat, bejárták az újjávarázsolt 800 éves épületet a pincétől a padlásig – maradandó élmény volt.

 

Visszahat-e valamilyen módon a tiszaroffi program a térségre? Túl azon, hogy X fiatalt eljuttatnak az egyetemig, illetve az első diplomáig.

Köszönöm a kérdést! Igen, sok személyes példa is mutatja, hogy megtartó erőként szolgál. Azzal, hogy diplomához segítjük a térség hátrányos helyzetből induló tanulóit, választási lehetőségekhez is juttatjuk őket, hiszen sokkal jobb pozícióba kerülnek a munkaerő-piacon.

Például egy volt támogatottunk az egyetem után már önkormányzati képviselőként dolgozik a településéért, az ott élőkért. Több hallgatónk is kinyilvánította, hogy a tanulmánya befejezése után mindenképp visszatér a kistérségbe.

 

„Amíg lesz iskola Tiszagyendán, addig matematikatanára is lesz”

Négyesi Péter is a visszatérők közé tartozik. Jelenleg még az Eszterházy Károly Egyetem neveléstudományi doktori iskoláját végzi, és ezzel párhuzamosan matematikatanár egykori általános iskolájában.

Ön melyik településre való?

Tiszagyendán élek, nem messze innen, Kunhegyesen születtem.

Hogyan találkozott az ösztöndíjprogrammal, mit csinált akkor, amikor a felhívás megtalálta?

A kezdet kezdete óta részese vagyok az ösztöndíjprogramnak. 2015 szeptemberében elsőéves voltam az Eszterházy Károly Egyetem matematika szakán, amikor értesültem a lehetőségről. Felsőoktatásban tanuló helybéli barátaimmal nagy örömmel és bizakodással mentünk a tiszaroffi rendezvényre, ahol kihirdették a programot.

Az ösztöndíj hozzásegített a jövőm építéséhez, ahhoz, hogy az alapképzés után a mesterképzésbe, majd a doktori iskolába is belefogjak.

 

Gondolt-e már valaha arra, hogy mi lett volna, ha nincs ez a támogatás?

Igen, ez nemegyszer eszembe jut. Végig önköltséges képzésben vettem részt az egyetemen. Ha az ember kutatómunkát is végez, akkor konferenciákra kell járnia, ezt már egyáltalán nem tudtam volna finanszírozni. Az ösztöndíjnak hála minden tanulással-kutatással kapcsolatos dolgot meg tudtam valósítani.

 

Hová, meddig jutott el? Jelenleg mit tanul, mit csinál?

Most, 2020 nyarán sikeresen felvételiztem az Eszterházy Károly Egyetem neveléstudományi doktori iskolájába. A digitális pedagógia programban veszek részt. Kutatási témám az adaptivitást támogató elektronikus tanulási környezet beválásvizsgálata a számelmélet speciális témaköreinek tanításában.

Egyébként pedig a mesterképzést követően elhelyezkedtem, matematika–informatika szakos tanár vagyok Tiszagyendán, és párhuzamosan folytatom a doktori képzést. Az ösztöndíj most is nagy segítség, mivel a PhD-képzésem is fizetős, még a munka mellett is nagy gondot jelentett volna a finanszírozása.

 

Az oktatás mellett nem szorul-e háttérbe a kutatás?

Nagyon törekszem az egyensúlyra! Legutóbb a dél-koreai ICAS FALL 2020 “Challenge into New Normal” nemzetközi online konferencián vettem részt, ahol kutatási témámat és prezentációmat a “The Next Generation Researcher Award” kitüntető díjjal ismerték el. Ezen a rangos eseményen is a tiszaroffi ösztöndíjprogram jóvoltából vehettem részt.

 

Hogyan képzeli el a folytatást? Marad tanár a térségben?

Szoros a kapcsolatom a térséggel, Tiszagyendával. Itt nőttem fel, ide jártam általános iskolába, és van bennem egyfajta lokálpatrióta-vonal, hogy amíg Tiszagyendán iskola van, addig matematikatanára is legyen. Emellett folytatom a kutatásaimat is.

 

A Tiszaroffi Ösztöndíjprogram

Évfolyam Ösztöndíjban részesült hallgatók száma
2015/2016-es akadémiai év 51 fő (csak felsőintézményekben tanuló hallgatók, PhD-hallgató nincs közöttük)
2016/2017-es akadémiai év 55 fő (csak felsőintézményekben tanuló hallgatók, PhD-hallgató nincs közöttük)
2017/2018-es akadémiai év 105 fő (53 fő felsőoktatási intézmény + 2 fő PhD-hallgató + 50 fő középiskolás)
2018/2019-es akadémiai év 99 fő (59 fő felsőoktatási intézmény + 2 fő PhD-hallgató + 38 fő középiskolás)
2019/2020-es akadémiai év 73 fő (52 fő felsőoktatási intézmény + 2 fő PhD-hallgató + 19 fő középiskolás)
2020/2021-es akadémiai év 73 fő (50 fő felsőoktatási intézmény + 5fő PhD-hallgató + 18 fő középiskolás)