Könyvekben és eseményekben gazdag márciust zárt a Pallas Athéné Könyvkiadó: elindította a tavaly ősszel elhunyt neves közgazdász, Kopátsy Sándor életműsorozatát, továbbá négy külföldi sikerkönyvet is megjelentetett az egyetemi kiadók friss kínálatából. Ezek online bemutatására szerzői interjúkat (Costica Bradatan, Julia Hobsbawm) és szakértői beszélgetéseket szervezett, továbbá egy videót is készített Bánkuty Tamással, a Kopátsy-hagyaték egyik gondozójával, aki egyben a sorozat szerkesztője is. Ezek utólag is mind megtekinthetők a könyvkiadó Facebook-oldalán.

Kopátsy Sándor: Beszélgetések Adyval

 Ady mindig aktuális, mert mi alig változunk” – írta Kopátsy 1980-ban, és később is újra meg újra megállapította e tétel érvényességét. Közgazdászként azért foglalkozott oly sokat Ady Endre publicisztikáival, mert értékelése szerint ő ismerte fel először, hogy a magyar társadalom legnagyobb problémája, hogy hiányzik a polgársága. Az ország legismertebb közgazdászaként először 1980-ban, majd 1992-ben vette kezébe Ady 1903 után megjelent közéleti cikkeit, és fűzte hozzá a maga gondolatait. 10 év múltán, 2002-ben felfedezte, hogy „a zseni már fiatalon is zseni”, és a korábban írt nagyváradi publicisztikáiról is ’beszélgetett’ a szerzővel. A nagy magyar sorskérdésekről így két könyv született, a Beszélgetések Adyval, majd a Beszélgetések Adyval Nagyváradon. Ezekből ad válogatást a Kopátsy-életműsorozat első darabja.

 

Costica Bradatan: A hős filozófus

A filozófiaprofesszor az önkéntes halál számtalan változata közül a nézeteikért a halált is vállaló filozófusokat választotta könyve témájául. Az élettel fizetni olyasmiért, ami köztudomásúlag a lehető legkevesebb következménnyel járó tevékenység, meglehetősen ironikus dolog, ám a filozófusokra egyébként is jellemző az irónia – állapítja meg. Ajánlása szerint A hős filozófust  is úgy kell olvasni, mint az ironikus lét egy lételméleti gyakorlatát.

A könyv a filozófiatörténet példáin keresztül azt boncolgatja, hogyan tudja egy gondolkodó halála új perspektívába helyezni és még jelentőségteljesebbé tenni életének munkásságát. Mint a szerző okfejtéséből is kiderül, a filozófia veszélyes üzem: művelőjének élete örök egyensúlyozásból áll. Akár az egyik, akár a másik irányba véti is el a lépést, az halálos lehet. Ha  filozófiája megtagadása árán is alkalmazkodik – elveszik. Ha lelkiismerete parancsait az élete árán is teljesíti – akkor is elveszik. Pontosan ezzel a helyzettel kellett szembesülnie Szókratésznek, Hüpátiának, Giordano Brunónak, Morus Tamásnak és Jan Patočkának is. Életük egy pontján valamennyiüknek választaniuk kellett: vagy hűségesek maradnak elveikhez, és meghalnak, vagy megtagadják azt, és életben maradnak. A szerző nagy hivatkozási apparátust felvonultatva érzékletesen mutatja be ennek a döntési folyamatnak a belső működését.

 

David Shambaugh: Ahol nagyhatalmak találkoznak

Szaktanulmányok és közvélemény-kutatások egyaránt azt mutatják, hogy a délkelet-ázsiai régióban egyre intenzívebbé válik a kínaiak és az amerikaiak közötti verseny. A nagyhatalmi vetélkedést ugyanakkor módosíthatják az ASEAN tagállamai, valamint olyan regionális „középhatalmak”, mint Japán, India, Ausztrália vagy az Európai Unió, és kisebb mértékben Oroszország is.

David Shambaugh politikatudományi professzor megállapítja, hogy Kína intenzív munkával szélesíti és mélyíti jelenlétét az összes délkelet-ázsiai országban, míg az Egyesült Államok ezen a területen meglehetősen nemtörődöm hozzáállást tanúsít. Ennek következtében az a mindent átható narratíva él a régióban, hogy Kína „megkerülhetetlen” , domináns hatalom, míg az Egyesült Államok jelentősége megállíthatatlanul csökken. Ez a megállapítás David Shambaugh értékelése szerint nem pontos: az Egyesült Államoknak ugyanis továbbra is mélyek a gyökerei, és sokkal átfogóbb hatalommal rendelkezik a régióban, mint Kína. Kulturális vonzereje pedig, amely megjelenik a médiában, a filmekben, a különféle sportágakban, a felsőoktatásban, a technológiában és a befektetésekben, semmihez sem fogható, és messze meghaladja Kína régióban kifejtett kulturális hatását. Még a regionális amerikai segélyprogramok éves kiadásai is négyszeresen meghaladják Kína hasonló ráfordításait. Ám a professzor azt is hozzá teszi, hogy Kína maga alá gyűrheti a régiót, ha az Egyesült Államok nem fordít rá kellő figyelmet.

A kötet egyik konklúziója szerint az ASEAN fölötti befolyás megszerzéséért folytatott versenyben jelenleg a kínaiak állnak nyerésre. Pekingnek ugyanakkor fel kellene ismernie azt a neheztelést, amelyet sok délkelet-ázsiai érez a régióval szemben tanúsított birodalmi hozzáállása miatt. Washingtonnak pedig sokkal ügyesebben kellene irányítani az e téren nyitott stratégiáját. Mindenekelőtt oda kellene figyelnie a régióra. Ehhez a szerző azt is hozzáfűzi, hogy az Egyesült Államok akkor követné el a legsúlyosabb hibát, ha megpróbálná a kettőjük közötti választásra kényszeríteni a régió országait. Amerikának pont az lehet a legnagyobb előnye, hogy Kína ilyen különleges hajlamot mutat a túlterjeszkedésre.

 

Shannon Houde: Jó munkát!

 A nemzetközi hírű tanácsadó húsz év tapasztalatait hasznosítva avatja be az olvasót a munkaerő-felvételi menedzserek világába. Könyve értékes gyakorlati útmutatóul szolgál mindazoknak, akik olyan karriert szeretnének kiépíteni, amely szakmai képességeiket összehangolja a világ jobbá tételére irányuló szenvedélyükkel, és amelyben ők maguk is megőrizhetik önazonosságukat. Emellett pedig leszámol az állástalálással kapcsolatos tévhitekkel is és számos jó tanáccsal, karrierprofilokkal, networking stratégiákkal, önéletrajzokkal és állásinterjúkkal kapcsolatos tippekkel is szolgál.

Aki végig követi a szerző útmutatásait, behatóbban megérti a munkaerőpiac feltörekvő szegmenseit, és azt is tisztábban látja, mely pozíciókat és szektorokat érdemes megcéloznia annak érdekében, hogy a bolygót és a társadalmat segíthesse. Shannon Houde e kötetében kézen fogja az olvasót és konkrétan meghatároztatja vele a legfontosabb készségeit, megfogalmaztatja karriertörténetét, és ezek által segíti, hogy a legtöbbet kihozhassa az önéletrajzából és a kísérőleveléből. Emellett megerősíti kapcsolatépítési készségeit, és kidolgoztat egy meggyőző, hatékony LinkedIn-profilt is. Bízik benne, hogy olvasója arra is rájön, hogy álommunkájának megszerzési folyamata már önmagában is kitesz egy állást, hiszen temérdek kemény munkát és kitartást igényel. Ezek némelyike pedig – úgymint a szakmai hálózata fenntartása és ápolása – ideális esetben a karrierje során is végig fennmarad. A szerző még azt is kilátásba helyezi, hogy ezek nemcsak egy jó állás megszerzéséhez nyújtanak segítséget az olvasó számára, hanem ahhoz is, hogy szakmai szempontból is jobbá váljon benne.

 

Julia Hobsbawm: Az egyszerűség elve

Az elismert szerző és társadalmi vállalkozó meghatározása szerint az egyszerűség elve az általa szociális egészségnek nevezett fogalom része: egy újfajta, edzőtermen kívül elérhető egészség, jóllét és fittség. Könyvében azt mutatja meg, hogy digitális korunkban miként kapcsolódunk saját életünkhöz, egymáshoz, a technológiához, és milyen az, amikor radikálisan leegyszerűsítve tekintünk a világra.  Rávezet arra is, hogyan nyithatunk teret az elménk számára, mi által válhatunk produktívabbá, és miként tudunk jobban összpontosítani.

Könyvét azoknak ajánlja – legyenek akár üzleti vezetők, menedzserek, szabadúszók, diákok, munka és gyerekek között lavírozó szülők vagy friss nyugdíjasok –, akik ebben a szupergyors, gépekkel telezsúfolt világban igyekszenek megemészteni a komplexitást, de legbelül tudják, nem így kellene élni. Julia Hobsbawm több mint harmincéves tanácsadói, vállalkozói és oktatói tapasztalatait felhasználva alkotta meg az egyszerűség elvét, hogy segítsen kitörni a túl sok választási lehetőség és a komplexitás béklyójából, a „folyton dolgozom, mindig bekapcsolt állapotban vagyok” helyzetből.

A kötetet két központi gondolatra építi: 1. Maradjunk az egyszerűségnél! 2. Tanuljunk a természettől!

Az egyszerűség legkifejezőbb szimbólumának a hat oldalból álló hexagont tartja. Ennek hat oldala a tisztánlátás, az egyéniség, az „alapállapotba hozás”, a tudás, a hálózatok és az idő. Ezek kifejtését egy-egy hatszavas mantrával indítja, összefoglalva, miről is lesz szó. Zárásul pedig egy úgynevezett „hatos megoldócsomaggal” ad ötleteket az egyéni cselekvésre. A szerző pedig mindemellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a komplexitást és az egyszerűséget ne elemenként, külön-külön vizsgáljuk, hanem a kettő közötti megfelelő egyensúly kialakítására törekedjünk.